Óvjuk történelmi örökségünket

“Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe” – írta Babits Mihály, kiemelkedő XX. századi költőnk. Minden bizonnyal hasonló gondolat mentén született meg a műemlékvédelmi világnap nemzetközi programja is, melyet 1984-ben tartottak meg először.

Az idén 37 éves műemlékvédelmi világnapot minden évben április 18-án ünneplik világszerte az ICOMOS, az UNESCO műemlékvédelmi világszervezete kezdeményezésére. Céljuk, hogy felhívják az emberek figyelmét a tárgyi emlékeink megóvásának fontosságára és vallják, hogy a műemlékvédelemnek kiemelt szerepe van az emberiség kultúrájának megőrzésében.

A műemlékvédelmi világnap egy olyan kezdeményezés, amelyről mi is szívesen megemlékezünk, és úgy gondoltuk, mesélünk nektek kicsit a Szitakötő épületének történetéről. Panziónknak Fertőrákos világörökségi területe ad otthont, ám mi sem szerénykedhetünk, hiszen a Szitakötő épületének története is a XVII-XVIII. századig nyúlik vissza, így önmaga is védett épületnek számít.

Történetünk szorosan kapcsolódik a XVI. században épült Püspöki Palotához, hiszen a panzió melléképületének falában található Nepomuki Szent János szobrot maga a püspök utasítására emeltek 1731-ben. Jelenleg 3805 azonsító számon nyilvántartott műemléki érték. Az épület hosszú ideig terménytárolóként, uradalmi magtárként funkcionált. A 2019-es felújítás során, Babits bölcs sorait követve a korábbi funkciójából eredő sajátos karakterjegyeit megóvtuk, sőt esetenként eredeti elemeket és anyagokat is felhasználtunk, hogy megőrizzük a régi épület történelmi hangulatát.

Nézd csak, így alakult a régi magtár Szitakötő Panzióvá